Juci nagyon szenvedett miután kurtán lezárta a telefonbeszélgetést Robival, de azt tudni kell, hogy Robi nem hagyta ennyiben, hiszen Juci volt az a nő az életében, aki mindig nyugodtan viselte, ha hetekig nem kereste, nem jelentkezett. Az a nő volt, aki még akkor is vágyott rá, amikor megtudta, hogy lefeküdt a barátnőjével. Igaz, volt egy kis mosolyszünet közöttük, de utána mégis bevallotta, hogy vágyik rá és hiányzik neki a közelsége. Ezért Robi tudta, hogy ha komolyra fordulhat a dolog egy nővel, akkor az leginkább Jucival lenne jó, hiszen ő megadja neki azt a fajta szabadságot, amit egyetlen másik nőtől sem kap meg. És mégis, a legkevésbé hozzá vonzódott. Főként azért, mert nem tudta, hogy vajon egy komoly kapcsolatban is hasonlóan cselekedne. Úgy hitte, hogy az elköteleződésük egymás iránt a szabadsága elvesztésével járna. Szerette Jucit és kicsit sajnálta is azért, ami történt vele, és azért is, amit ő tett vele, de az esze tudta, hogy ő a legkevésbé kockázatos kapcsolat az életében. A nőnek – bármit is csinált – mindig szüksége volt rá. Robi úgy érezte, hogy mindig is így lesz, ezért folyton lelkiismeretfurdalása volt, amiért rendszerint megcsalta. Időről-időre felfigyelt egy új nőre, aki megmozgatta a fantáziáját. Az ilyen románcok egy-egy hónapig tartottak, kivéve egyet. Robi életébe igazán nagy felfordulást hozott Odi, aki olyan volt számára, mint egy szélvihar. Beviharzott az életébe egy szép augusztusi napon, majd szeptemberben el is tűnt, talán még nagyobb zivatarral kísérve, mint amivel megjelent, hisz ekkor árulta el kettőjük kapcsolatát barátnőjének, Jucinak. Aztán egy hirtelen véletlen találkozás, és ismét felsejlett mindkettőjükben minden korábbi érzés és vágy, amit egy ponton túl a férfi már nem tudott megállítani. Tulajdonképpen nem is akart, mert nagyon élvezte. Az összes pillanatot, amit vele töltött, nagyon élvezett, olyan szenvedélyes volt. Amilyen stílusa volt a nőnek az ágyban, olyan stílusa volt az életben is, mert amikor Robi nem kereste, akkor igen is hangot adott a nemtetszésének, amit Robi vádnak tekintett, és természetes módon nem örült neki. A férfi, aki szeretőnek áll, nem szereti hallani, hogy ha a nők azt mondják neki, hogy érzéketlen és bunkó volt. Szerette volna a két nőt összegyúrni egybe, az lett volna a tökéletes számára, de tudta, hogy erre nincs lehetőség. Ezért hát tovább keresett, tovább akart lépni, de nem talált olyan szeretőt, aki minden igényét kielégítette volna. Ez volt az az ok, amiért Jucihoz mindig visszatért.

Juci viszont érezte valahol a tudatalattijában, hogy ez így nem jó. Bár engedte a nyitott kapcsolatot, és igyekezett ő maga is más pasikat beújítani, de neki sosem ment. Képtelen volt mással lefeküdni és képtelen volt hasonlókat érezni más férfi iránt, folyton Robira vágyott, a nevetésére, a mosolyára, a hangjára és az érintésére. Minden gondolata körülötte forgott és már nem is tudta, hogy mit gondol, és mit érez. A kettő teljesen összekeveredett benne. Próbálta tudatosan érzékelni a világot maga körül, de nem ment. Próbálta az érzései szerint meghatározni a dolgokat, és elengedni magát, hogy csak élvezze az életet. De nem ment. Hiába engedett a szívének, az mégis sajgott. Csupán az a néhány óra, amit havonta párszor együtt töltöttek, azok a pillanatok voltak élvezetesek. És igen, csak voltak. Mert amióta vergődik a szíve és az esze között, azóta azokat a pillanatokat sem tudja felhőtlenül élvezni. Rájött, hogy bár vágyik az érintésére, mégsem tud kitörő örömmel gondolni a következő találkozásra, mert rögtön eszébe jut, hogy de vajon meddig kell majd várni, hogy újra találkozzanak, meddig fog szenvedni újra. Az esze tudta, hogy ez a kapcsolat már több negatív érzéssel, mint pozitívval van feltöltve. És a szíve is tudta, csak szerette volna hinni, hogy a szíve okosabb az eszénél, ezért vergődött már lassan egy hónapja.

Mindeközben Odinak fogalma sem volt, hogy mi zajlik a háttérben, csupán annyit tudott biztosan, hogy Robi éppen ugyanattól az időponttól nem kereste egyiküket sem. Csak apró jelzéseket küldött, hogy még létezik, és hogy a lányok léteznek számára. Néha-néha válaszolt nekik. De egészen újévig semmi lényegében kizárta őket az életéből, mondván, hogy sűrű az évvége. Juci megosztotta a gondolatát Odival, miszerint új nő van az életében, szerinte. Odi pedig úgy gondolta, hogy igaza lehet, ha mindkettejükkel egy időben hagyta abba a megnyilvánulásait. Mindemellett a versei is erről árulkodtak.

Ezért volt nagy meglepetés Odi számára, amikor Juci az új év kezdetén még mindig azon gondolkodott, hogy a szívére vagy az eszére hallgasson. Nem értette, hogy miért nem zárja már le Juci az egészet, és miért nem adja ki az útját ennek a hazug és csalárd pasinak, aki az első adandó alkalommal lefeküdt a legjobb barátnőjével, hiszen ez mindent elárul a férfi érzéseiről és a férfi lényéről is. Egyikük érzése sem volt fontos számára. És Odi tudta, hogy ha egyszer képes volt ezt megtenni Robi az egyikükkel, akkor bármikor képes lenne megtenni vele is fordított helyzetben. De azt is tudta, hogy ha egyszer képes volt megcsalni Jucit vele, akkor képes máskor is. És ebben is igaza lett, mert bár nem első szóra, de másodikra már ráharapott a mézesmadzagra a fickó, hogy újra becsábítsa az ágyába Odit. De Odi tisztában volt azzal, hogy milyen következményekkel járhat, ha ezt az új csalárdságot is elárulja Jucinak, így óvatosan fogalmazott, amikor Juci előállt a tanácstalanságával.

- Nem vagyok benne biztos, hogy én vagyok a legalkalmasabb személy arra, hogy tanácsot adjon neked ebben a helyzetben. De! Mert mindig van egy de! Mégis megteszem, mert 100%-ban biztos vagyok abban, hogy ebben a kérdésben az eszedre kellene hallgatnod. Sajnálom. – Tette hozzá végül Odi, mert úgy érezte, hogy ezzel talán bocsánatot kérhet az új csalás miatt úgy, hogy azt nem kell tudomására hozni barátnőjének.

Juci nem válaszolt. Csak nézett rá nagyon komolyan. Odi úgy érezte, hogy a veséjébe lát, de már felkészült a válaszra. Tudta, hogy azt fogja mondani neki, ha rákérdez, hogy mégis mitől olyan biztos ebben, hogy megismert egy nőt, aki elárulta neki, hogy november óta Robi az új pasija. Ami igazából nem is lett volna hazugság, hiszen végül is számára sem volt még ismerős ez az énje, és tekinthető számára is új ismeretségnek. Nem ismerte ezt a nőt, mert komolyan hitte magáról még két hónappal azelőtt, hogy újra megesett a dolog, hogy soha többé nem lenne képes lefeküdni Robival. Mégis megtette. Maga sem értette, hogy miért, de nagyon vonzó volt számára, és talán ezért is lüktette a szíve olyan hevesen, amikor megint azt látta, hogy a barátnője bizonytalankodik Robi kirúgását illetően. De Juci nem kérdezett semmit, így hát Odi úgy érezte, hogy most van itt a lehetőség arra, hogy gyorsan távozzon, még mielőtt barátnője meggondolja magát, és mégis kérdéseket tesz fel.

A hazugságokkal az a legnagyobb probléma, hogy csak a nagyon gyors gondolkodású és jó memóriájú embereknek jön be. Mármint ők azok, akik képesek lebukás nélkül hazudni. Gyors gondolkodás kell ahhoz, hogy mindig az a szó jöjjön a szánkra, ami tulajdonképpen nem is hazugság vagy legalább is le lehet fordítani az igazságra is. Ez azért fontos, mert később fel lehet mutatni, hogy „De én nem is hazudtam!”, hiszen az igazság egyik verzióját mondtam csak. A jó memória, azt hiszem, egyértelmű: emlékezni kell arra, hogy kinek mit hazudtunk. De mi a helyzet az érzésekkel? Hogyan kell érzéseket hazudni? Kell? Ugyan már! Mi értelme lenne neki? Az égvilágon semmi. Ezért hát, ha úgy érzed, hogy kell valaki, mondd el neki. Ha ő mégsem veszi ezt figyelembe és elhanyagol, akkor pedig tudd, hogy Te nem kellesz neki, vagy legalább is nem vesz komolyan. Lépni kell, szívem! Lépni kell!