Álmodtam a valóságot. Életemben először pontosan tudom, hogy miről szólt az álom, mert már megtörtént velem egyszer nagyon hasonló formában. Egy buszon utaztunk egy nagyobb társaságban, és bár nem egymás mellett ültünk a buszon, éreztük egymás közelségének édes ízét. Mellettem ott ült egy fickó, aki nagyon nyomult, de észre sem vettem, nem volt rá szükségem. Megérkeztünk, elfoglaltuk a szállást, de eltévedtem, és hívni akartalak, hogy segíts, de nem tudtalak elérni. Mire sikerült megtalálnom a szállást, megismerkedtem néhány új emberrel, amitől nagyon szomorú lettem, még a könnyem is kicsordult, mire Te a hátamra tetted a kezedet vigasztalásul. Szeretted volna, ha újra boldog vagyok.
Akárcsak az életben. Boldoggá akartál tenni. De az álmomban nem hagytam, az érintésedtől felébredtem olyan valóságos volt.
