A mai napomat tartom az eddigi legizgalmasabb és számomra leginkább tetsző napnak a firenzei tartózkodásom alatt. Ha megkaphatnék valamit idekint, akkor azt kívánnám, hogy az ezt követő napokról is ugyanezt mondhassam el! Már nem kizárólag angolul jutnak eszembe a szavak, mondatok, hanem gyakran előfordul, hogy olaszul, ami azért is kapott ma nagyobb teret, mivel a délutánt és a vacsorát Andrea társaságában töltöttük a lakótársammal együtt, aki bár magyar, mégis igyekeztünk egymással is olaszul társalogni, hogy Andrea ne érezze magát kirekesztve a beszélgetésből.

Andrea egy svájci hölgy, aki folyton mosolyog! Imádom a stílusát! Emlékeztet egy német barátomra, akinek – hoppá! – még nem is kívántam boldog új évet. No, ezt a csorbát ki kell küszöbölnöm hamar! Visszatérve Andreára nagyon kedves 45 éves szingli, ahogyan azt éppen ebéd közben mesélte el nekünk. Rábeszéltem egy új étteremre, ahol ehetünk, de sajnos itt nagyon sokára hozták ki az ebédet, és hiába igyekezett gyorsan elfogyasztani, mégis dél volt, amikor még ki sem hozták neki a kávét. Az egész tetejébe pedig 8 euro helyett 12 eurot fizetett a fogyasztásért, mert elfelejtett rákérdezni, hogy a Scuola Toscana diákjainak adnak-e kedvezményt. Márpedig adnak a Moyo-ban is, nemcsak az Oibo-ban. Egyik az egyik sarkon, másik a másik sarkon, de mindkettőnek rendkívül nehezen jegyeztem meg a nevét. Szóval elkésett a délutáni privát órájáról is, és kissé úgy éreztem, hogy miattam, mert én akartam kipróbálni az új éttermet. És persze nem kérdés, hogy a svájci pontosság miatt ez természetes módon zavarta őt. De nagyon örült, hogy együtt voltunk, és annak még inkább, hogy felhoztam a lehetőségként, hogy 4-re visszamegyünk érte a sulihoz, hogy együtt menjünk el shoppingolni egy kicsit a Zara-ba és a H&M-be. Így is tettünk, de mit ad Isten, onnan is elkéstünk. Hiába mondtam neki még ebédkor, mikor is rákérdezett, hogy mi magyarok mennyire vagyunk pontosak, hogy én pontos vagyok, de a magyarok közül ki így, ki úgy áll a kérdéshez. Ez most nem jött be.

Zsuzsa, egy magyar lány, ugyancsak szingli, a harmincas évei közepén jár, akárcsak én. A sok-sok hasonlóság mellett egyelőre van egy különbség közöttünk, méghozzá az, hogy én eddig nem terveztem, hogy Firenzébe költözzek, tekintve, hogy nem ismerek itt senkit, és halvány fogalmam sincs arról, hogy itt én milyen munkát tudnék vállalni alap olasz tudással. Persze az is kérdés, hogy Magyarországon milyet fogok találni. Szóval Zsuzsa is hasonlóan pozitív hozzáállású ember, mint Andrea, ezért őt is nagyon megkedveltem, pedig csak pár napja ismerem. Tetszik, hogy még annak is tudott örülni, hogy az első napon elindultunk a nyelviskolába. Ma pedig hazafelé jövet, amikor már elég sokszor használta az olaszt – mivel ő sokkal többet használja, mint én, de azért én is igyekszem -, örömmel konstatálta, hogy úgy érzi magát, mintha máris itt élne mint egy olasz.

Erről az jutott eszembe, hogy tudnám élvezni az életet így, ahogyan itt élem. Sőt! Nagyon vágyom rá, hogy egy kicsit lazítsak. Nem mintha az utóbbi fél évben nem ezt tettem volna, de mégis más az, amikor egy idegen országban teszem ugyanezt. Csak a nyelv tanulása és az élet élvezete marad rám itt. De mit is jelent itt élvezni az életet? Reggeli nem kell, mert délben és délután, este egészen sokat eszünk. Délelőtt egy kis tanulás, mely egyrészt nyelvtanból, másrészt beszélgetésből áll. Természetesen a második rész sokkal izgalmasabb, mert lehetőség van arra, hogy más országok fiait és lányait megismerjem. Persze, nem most, mert ezen a héten ezernyi – na jó, csak 8 másik – magyar van a suliban, de nekem ez a 8 is soknak tűnik. Pláne úgy, hogy mind az első két, mind a második két órán vannak az én csoportomban is. Sőt, a második csoportban az egyik pasas nagyon beszédes, de csak főleg magyarul nyaggat bennünket, hogy ez vagy az mit is jelent. Értem én, hogy tudni szeretné, hogy jól érti-e azt, amiről szó van, de szerintem sokkal többet tanulna, ha hagyná, hogy eszébe jussanak a szavak és nem kérdezne rá minden egyes szóra, aminek nem jut eszébe azonnal a jelentése. És nem, nem vagyok elutasító a magyarokkal, nagyon nyitott és érdeklődő vagyok feléjük is, de a ma délutánt mégis inkább félig idegen társaságban töltöttem. Izgultam is, hogy vajon Zsuzsa hív-e meg más magyart is a közös ebédre, de hál’ Istennek nem tette.

Egy másik esemény, ami felvillanyozott a mai napon, az az volt, hogy újra megkeresett az a fickó, akit még augusztus végén ismertem meg Olaszország keleti határán. Kedvesen megkérdezte, hogy hogy érzem magam itt, és hogy mi újság velem, mire válaszoltam és visszakérdeztem, hogy ő hogy van. A válasz igen gyorsan megérkezett, hogy természetesen ő is jól, de adjam meg a címemet és az olasz számomat, hogy el tudjon jönni hozzám Firenzébe. Mint mondtam, igazán nyitott ember vagyok, nyitott az újra és az érdekességekre, de valahogy olyan érzésem volt, hogy egy olyan lakás címét kiadni, ahol nemcsak én lakom, nem kellene. Ezért javasoltam, hogy találkozzunk Firenze központjában valahol és sétáljunk egyet, és végül felhívott, hogy most akkor mi is a helyzet. A csodába is, nagyon szeretem a hangját! Olyan kellemesen lágy, hogy ha esténként mesélne nekem, akkor azt hiszem, könnyedén aludnék el minden este. Most már várom a hétvégét, hogy vajon össze tudjuk-e hozni ezt a találkozást, és hogy milyen élmény lesz, ha sikerül. Soha, de soha nem voltam még randin fekete férfival, de itt Firenzébe szinte hemzsegnek a színes bőrűek, legyen szó akár feketéről, vagy ázsiairól, vagy indiainak kinéző (igazából nem tudom, hogy milyen származásúak lehetnek, de indiainak gondolom őket a világosbarna színű bőrük és az öltözködésük alapján). Szóval nagyon izgalmasnak ígérkezik a hétvége.

Ugyancsak várom az egész hetet, mivel ezen a héten minden egyes napon van valamilyen program, amit az iskola szervez. Igaz, hogy az egyik egészen költséges, de talán jónak ígérkezik, mivel a környéken található egyik kis városkába megyünk el, ahol borkóstolás és valamilyen étkezés is lehetséges és benne van az árban. Találunk még múzeumi látogatásokat a heti programban, és persze egyéb kirándulásokat is, amik igencsak érdekesnek ígérkeznek, és persze segítik a nyelv tanulását is, mivel valamennyi program olasz nyelven zajlik.

Az élet élvezetének jelentését pedig még keresem. Remélem, hogy megtalálom legkésőbb a hónap végére. Alig várom!