Magam sem tudom eldönteni, hogy melyik okán nem írtam már ide nagyon régen. Bár szinte minden este eszembe jutott, hogy szeretném leírni, ami velem történt, mégsem tettem. Nem keltem fel az ágyból, nem nyitottam ki a laptopot és nem kezdtem el mégcsak papírra sem vetni a gondolataimat. Ez viszont elgondolkodtatott. Most akkor hogyan is nevezhetném magamat írónak? Egy író, ha úgy érzi, írni szeretne, nem keres kifogásokat, nem nézi az órát, hogy túl késő van már. Nem. Egy igazi író - szerintem - éjjel kettőkor is felkel írni, ha úgy érzi, hogy éppen jön az ihlet. Éppen ezért gondolom azt, hogy talán nem is az volt a baj, hogy inkább mással töltöttem az időmet. Inkább az volt az oka az elmaradásnak, hogy nem volt igazán ihletem. Pedig annyi minden történt velem, amikről igen is szeretnék megemlékezni.
Legyen az első ilyen dolog az a tapasztalat, amit a tervezésről tanultam meg. Egy idegen országban, idegen városban ne tervezz előre költségeket. Talán érdemes egy határt megszabni, de mindig tudni kell, hogy elég erősen elképzelhető, hogy nem lesz elegendő a tervezett összeg, ami persze sok tényezőtől függ. Alapvető tényező az élelmiszerek ára. Nem kevésbé meghatározóak éttermi költségek, mert bizony ha társasági életet kíván élni az ember, akkor az elsődleges helyszín egy étterem. Egy másik lényeges tényező az egyéb szórakozásra költött összeg, mert amikor egy idegen országban járunk, akkor igen is szeretne az ember minél több környező városkát, látványosságot is felfedezni, aminél megint csak jelentős összegeket jelent az utazási költség. Főleg, ha szeretjük a kényelmet, és inkább autóval utazunk, mert akkor bizony kemény pénzeket kell megfizetni. És harmadikként nem szabad elfeledkezni a váratlan költségekről sem. Azok pedig mindig vannak.
