Vajon mi tesz bennünket nyugodttá? Nyugodtak leszünk, ha körülöttünk is nyugalom van. Amikor bekuckózhatunk a lakásba egy finom pohár forrócsokival vagy egy fahéjas-narancsos teával, és megnézzük a kedvenc filmünket. Amikor egyedül lehetünk anélkül, hogy bárki megzavarna, ránk kopogtatna, és anélkül, hogy el kéne mosogatni, ki kéne mosni, takarítani, stb. Egyedül lehetünk a saját kis világunkban, és álmodozhatunk. Az álom és a fantázia világa olyan nyugalmat adott Odinak, amilyet semmi más nem tudott megadni neki, amikor egy kicsit egyedül lehetett önmagával.

Ez egy ilyen napnak ígérkezett. Hiába töltötte a karácsonyt a szüleinél, ott volt a régi szobája, ahova behúzódva csak bekapcsolta a netet a telefonján és máris egy másik világba kerülhetett. Elhatározta, hogy újra meghallgatja az elengedés meditációt és mivel karácsony van, ami a megtisztulás időszaka, elengedi mindazt és mindazokat az embereket, amik és akik már nem tartoznak hozzá. Elengedi őket, most már tényleg, és komolyan hagyja, hogy az útjuk a maga vágányán haladjon tovább. Nem fogja őket keresni, nem fogja többé felhívni vagy írni sem fog nekik. Ez a fogadalom volt az egyik legnehezebb. Nehéz volt megtartani, mivel ebben a digitális világban a facebook-on folyton ott mosolyognak egyrészt azok az ismerősök, akiket még véletlenül sem nevezne a barátainak, de ott kukucskálnak ki egy-egy poszt mögül azok is, akiknek puszta látványa is fájdalmat okozhat neki. Bár mindig is el akarta hitetni önmagával is, hogy tud rájuk barátként gondolni, ez sosem volt igazán könnyű. Sőt! Lehetetlen volt.

Egyetlen férfi volt csupán kivétel ez alól: Robi. Bár még csak néhány napja döntötte el, hogy szakít vele, mégsem tudott úgy nézni rá, mint a többi exére. Egészen más szemmel nézte a képeit, mert bizony nekiült és egy egész délutánt szánt rá, hogy átnézze Robi régi képeit. Élvezettel szemezgetett belőlük és figyelte a fiatalkori fickót, akiről olyan boldogság áradt, amit manapság nem látott Robin. Akkor látta utoljára olyan boldognak, amikor együtt utaztak és szórakoztak. Ott nagyon felszabadult volt a férfi, és úgy mosolygott rá, mintha mindent megadna számára ezen a világon.

Odi egy igazán vonzó személyiség volt, ráadásul a külsejével sem voltak komolyabb problémák, bár ő saját magát mindig is csúnyácskának találta. Pedig, ha tudta volna, hogy a férfiak nemcsak a hangjáért voltak oda! A hangjáért viszont nagyon oda voltak. Soha nem találkozott még olyan férfival, aki nem érezte volna szűknek a nadrágját, amikor vele beszélhetett; pláne amikor este az ágyból, már teljes nyugalomba várva az álommanót, az éppen aktuális pasija hívta fel. Olyankor mindig sokkal selymesebb, lágyabb és szexibb volt a hangja, mint bármikor máskor. De nemcsak a hangjáért voltak oda. Sosem volt vékony testalkatú, de rendszerint olyan férfiakkal ismerkedett meg, akik a teltebb idomokért rajongtak. Nem is értette őket, hogy miért nem egy csinos lánnyal akarnak együtt lenni, de jellemzően nem volt sosem kellő önbizalma a férfiakhoz. Egyetlen helyen állta a sarat igazán kiválóan, és az a munkája volt, ott valóban tele volt önbizalommal. De a kapcsolatok világában sosem találta otthon magát. A tipikus mondat, miszerint megszerezni könnyebb, mint megtartani, teljesen igaznak bizonyult az esetében. Mindaddig, amíg meg nem szerezte a férfit, addig adta a magabiztos nagylány szerepet, majd mikor már a kezében lehetett volna az irányítás, olyankor szerette volna átadni a gyeplőt a párjának. Csakhogy ettől a férfiak elbizonytalanodtak. Eddig ott volt nekik egy vezető nő, majd később már nekik kellett volna vezetni. Nem ment. Egy alkalommal sem jött be ez a stratégia. De Odi hiába lépte át a harmadik X-et, mégsem jött rá arra, hogy a legnagyobb probléma az, ha az elejétől nem önmagát adja, hiszen úgy sokkal kisebb az esély arra, hogy azt a férfit találja meg, aki éppen őrá vágyik. Egyre inkább érezte, hogy ezen változtatni kell, éppen ezért tervezte, hogy kilép az eddigi életéből és megnyit magának egy új világot, ahol végre igazán önmaga lehet.