Megcsörrent a telefon. Robi volt az. Juci másodpercekig csak nézte a telefonját, nem tudta, hogy mit mondjon neki, ha felveszi.
- Szia Kedves! Hogy vagy? - kezdte Robi.
- Szia. - hangzott a kurta válasz. Nem is akart válaszolni a "hogyvagy" kérdésre. Ezek után semmi hangulata nem volt Robihoz, bár mindaddig, amíg a telefon meg nem csörrent, úgy érezte, hogy biztosan jobb kedve lenne, ha Robi keresné. De most egyáltalán nem ezt érzi. Elhanyagoltnak érezte magát és teljesen mellőzöttnek. Nem erre vágyott, nem ezt akarta. Szerelemre vágyott és nem csupán szerető akart lenni. Kapcsolatra vágyott, de nem minden áron.

- Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk szilveszter éjjelén - folytatta Robi, mivel érezte, hogy nem indul jól a beszélgetés. Eszében sem volt megkérdezni, hogy mi a baj, hiszen pontosan tudta, hogy már több hete nem beszéltek. Hiába szégyellte magát ezért, azért a szükség nagy úr, így felhívta azt a nőt, akiről úgy gondolta, hogy kellemesen el tudná tölteni vele az éjszakát. Nem is sejtette, hogy most fog bekövetkezni az, aminek már több hónappal ezelőtt kellett volna. Teljesen váratlanul érte Juci monológja.
- Nem. Már nem szeretnék tőled semmit, csak egy magyarázatot. Egy választ arra, hogy miért. Tudod a férjem úgy hagyott el, hogy nem szólt semmit, csak elment. Ahhoz, hogy le tudjam zárni ezt, ami köztünk volt, tudnom kell, hogy miért kellettem neked. Csak játék voltam? Soha nem gondoltad, hogy több is lehetne köztünk? Szerettél valaha? - feltette hát a kérdéseit és könnyeivel küzdve várta a válaszokat.
- Szeretlek most is, de nem akarok kapcsolatot. Tudtad eddig is. Hisz megbeszéltük. - mondta nagyon nyugodt és távolságtartó hangján Robi.
- Igaz. - felelte Juci, majd lenyomta a telefont. Nem tudta a könnyeit visszatartani. Magára maradt. Úgy érezte, hogy teljesen egyedül maradt ezen a világon. A gondolataiból is ki akarta törölni ezt a valamit, amit talán kapcsolatnak sem lehet nevezni. Hogy is lehetne, hiszen Robinak nem is volt az. Vége. Hiába vannak itt az ajtóm előtt a jelöltek, és hiába vonzódok hozzájuk is kicsit, úgy éreztem, hogy Robi az egyetlen, akire a válás után képes voltam férfiként tekinteni. - gondolkodott magában. És hirtelen megértette a válása okát! A szerelem nem elég! Ha csak szerelem van és rajongás, önfeladás és önámítás, akkor tartson bármeddig - akár 20 évig is a kapcsolat - csak azért tarthat addig, mert éppen nem jött egyikük életében sem el az, akivel igazán szeretnének lenni. A volt férjének eljött, hát lelépett. Neki még várnia kell, hogy megtalálja azt a férfit, akit neki rendelt a sors.