A fellépés után Juci és Odi együtt sétáltak ki a moziból, a gyerekek is mellettük jöttek, mire kiderült, hogy mindketten ugyanabban a parkolóban tették le a kocsijukat. Együtt sétáltak odaáig, de közben Odi rákérdezett, hogy felmehet-e még hozzájuk délután.

- Szeretettel várunk. - hangzott az őszinte válasz, tudván, hogy a szülinapja miatt kérdezte Odi.
- Köszönöm. - hálás volt Odi azért, hogy ilyen szép meghívást kapott. Néhány hónap telt csupán el azóta, hogy földbe tiporta gyerekkori barátnője lelkét. Akkoriban még azt hitte, hogy talán azok az utolsó beszélgetések, amelyeket folytatnak egymással, de ahogy telt az idő, egyre inkább azt érezte, hogy nem az lesz az utolsó, hiszen ott vannak a gyerekek. Ha egy gyermek szeret, őt nem lehet eldobni csak úgy. Legalábbis Odi képtelen lett volna rá. Nem gondolta viszont, hogy a gyerekek által kerülnek Jucival ismét közelebb egymáshoz. Nem ártott a távolság, a néhány hónapnyi szünet, de már nagyon jól esett az a kevés együtt töltött idő is. Ezért hazafelé menetben végiggondolta, hogy minden van-e otthon, ami a sütibe kell, az egyetlen tortába, amit igazán jól tudott elkészíteni. Bár ez még csak a második alkalom lesz, hogy ilyet készít, de tudta, hogy ezzel nem hibázhat. Ráadásul az elmúlt 21 év alatt soha nem fordult elő, hogy saját készítésű ajándékot adjon a barátjának, ezért ez az alkalom igazán különleges lesz, gondolta.
- Juci értékelni fogja! - hangosan morfondírozott, hogy milyen hatást fog elérni.

Volt egy könyv a polcon, amit Jucinak szánt, de az a könyv nem ajándéknak való. Ilyet nem adhat oda sem szülinapra, sem karácsonyra, mert az olyan lenne, mintha cellulitisz krémet vagy kondibérletet adna valakinek, aki joggal gondolná azt, hogy azért kapja, mert dundibb a kelleténél. Szóval ezt nem adhatja ajándékba. Érezte, hogy többé nem szeretné megbántani, még egy ilyen aprósággal sem, mint ez a könyv. Mégis mondott valamit az előadás közben, ami miatt úgy érezte, hogy át kell adnia neki azokat az információkat, amiket a könyv tartalmaz. Juci odasúgta neki, hogy Robi és közte mi a szitu. Ez először olyan örömmel töltötte a lányt, hogy majd kiugrott a bőréből, de amikor végiggondolta a kérdést, rájött, hogy már ő sem vonzódik olyan nagyon ehhez a fickóhoz. Lehet, hogy ez őrültség, hiszen épp most beszéltek és izgatottság érződött mindkettőjük hangjából, és most néhány perccel később, hogy kezdi átlátni Robi vergődésének eredetét, már nem is annyira vonzó számára ez a férfi. Ilyen az élet.

Ez volt az a kérdés, amit Illéssel meg kellett beszélnie. Illés volt az a férfi az életében, aki megtestesített a férfit, akivel szabadon fantáziálhatott, hiszen sosem lesznek újra együtt, ráadásul Illés megosztotta vele a férfiak gondolkodásának alapjait, segítette megmagyarázni a férfiak cselekedeteit is. Kifejezetten spirituális kapcsolt volt az övék. Hittek egymásban, soha nem játszmáztak egymással és tiszta szeretet vette őket körül, amihez nyilván hozzájárult az is, hogy elég távol laktak egymástól ahhoz, hogy ne vessék magukat meggondolatlanul a másikra. Volt is rá példa, hogy megbeszéltek egy randit, de Odi az utolsó órában visszamondta, mert félt, hogy Illés próbálkozna. Így tiszta tudott maradni a barátságuk, amit az is jelez, hogy ezt is képesek voltak megbeszélni pár héttel később. Az időnek semmi jelentősége nem volt az ő esetükben. Bár előfordult, hogy féltékenyek voltak egymásra, egymás barátjára, barátnőjére, de mindig mindent képesek voltak megbeszélni úgy, ahogyan az valójában történt, ezáltal mindig feldolgozták a kialakult konfliktusokat.

Szóval Odi Illés segítségét kérte újra, hiszen itt a kérdés, hogy most vajon csak az zavarja, hogy könnyen elérhetővé válik számára Robi, nem lesz benne semmi izgalmas már. Vagy az a gond, hogy rájött, Robi továbbra is életben akarja tartani Jucival való kapcsolatát, és vajon mit tesz majd, ha Juci kiadja az útját? Esetleg úgy érzi, hogy nem akar a "maradék" szerepében tetszelegni? Talán neki is el kellene küldenie Robit, még mielőtt Juci megteszi, hogy aztán tiszta lappal indulhassanak, ha majd mindketten akarják, és tényleg egymást akarják. Itt egy lehetőség, amit egy merőben új információ adott számára, de mit kezdjen vele, ha egyáltalán kell bármit is kezdenie ezzel. Lehet, hogy elegendő, ha csak megvárja, hogy mi történik barátnője és szeretője között, aztán lesz még ideje eldönteni, hogy mit akar. És éppen ez utóbbit javasolta Illés is.
- Szórakozz egy kicsit! Élvezd az életet mielőtt még belekezdesz egy komolyabb kapcsolatba! Most van itt a lehetőséged erre, amíg még nem fogod meg annak a férfinak a kezét, akivel le akarnád élni az életed. Tedd meg, amire még vágytál, hogy később ne kelljen arra gondolnod, hogy bárcsak megtetted volna. - fejtegette a véleményét Illés. Odi tudta, hogy igaza van Illésnek, de még nem tudta, hogyan fogja ezt megvalósítani, és leginkább azt nem, hogy kivel, mert még mindig Robi járt a fejében. Pedig vele nem kellene. Nem alkalmas rá. Nem az a típus, akivel mindent ki lehetne próbálni, elvégre gyerekei vannak, az azzal járó minden felelősséggel, és programmal. Nem lehet hozzá csak úgy beállítani egy szál piros kabátban, fekete harisnyában és csizmában! Mást kell kitalálni. Mással kell szórakozni.

A szülinapi torta tényleg nagy sikert aratott Jucinál, még a könnye is kicsordult, annyira meghatódott az ajándékon. Erre a mesés napra pedig az tette fel a pontot, hogy még finom is volt. A fiúk kétszer is vágtak belőle. Odi nagyon örült, hogy újra ott lehetett a barátnőjénél és együtt szórakozhattak, de érezte, hogy Juci még nincs túl teljesen a dolgon, mert párszor meg is említette a kérdést, vagy utalt rá valamilyen formában. Ahogyan tette ezt a fellépés alatt is, amikor is odafordult Odihoz és ezt a kérdést tette fel:

- Hogy lehet, hogy mindig halakkal akadok össze? - gondolva arra, hogy a férje, Robi és a próbálkozó két pasi is halak jegyben született. Odi finoman oldalra nézett és mosolyogva válaszolt:
- Mert az ellentétek vonzák egymást. A halak víz, a Nyilas tűz jegy.
- Pedig nem kell több halak jegyű. - szögezte le Juci.

A téma pedig még délután is folytatódott. Újra felhozta Juci a gondolatot, hogy mégis mit kezdjen most ezekkel a halak pasikkal, mire Odi megnyugtatta, hogy nem mindegyikük egyforma. Azt leszámítva, hogy művészalkatok és kissé érzékenyek, attól még nem egyformák és nem mind megcsalós típus. Majd egy gondolattal zárta le a témát:
- Ha úgy érzed, hogy szeretnéd közelebbről megismerni, tégy lépéseket. Mit veszíthetsz?