Van úgy, hogy egy szót többször kimondasz és máris semmi értelme nincs a szónak. Üresedés. Üresedés. Üresedés. Semmi értelme nincs.  Máris elvesztette a jelentését és csak betűk egymás után fura kuszaságban. Kiüresedett a szó. Kiüresedett az agy. Üres már a lélek is. Hiába mindenféle meditáció, hiába minden pozitív gondolat, amíg túl nem vagyok ezen a dagonyázáson.

Kedves Barátaim!

Ne higgyétek el, hogy amikor szomorúak vagytok, vagy bánatosak, akkor csak a pozitív gondolatok segítenek és nem szabad hagyni, hogy elhatalmasodjon rajtatok a nihil érzése. Bizony minden pontot érinteni kell az úton. Egy futó sem mondhatja azt, hogy akkor én most ezt az ellenőrző pontot kihagyom, mert túl fájdalmas lenne megállni egy percre. Nem hagyhatom ki a fájdalom megélését sem az életemből, amit ugyanolyan teljességgel élek át, mint valamennyi boldog pillanatot. Megtelik a lelkem valami elementáris fájdalommal, ami hangos zokogásban tör elő. Zokogás közben pedig hangosan ki kell mondani az érzéseidet, hogy át tudd érezni őket. Az átérzés pedig ahhoz kell, hogy megértsd, majd elengedd őket. Szabadjára tudd engedni valamennyi eddigi érzésedet és elengedd az összes negatív érzést, mely mélyen a lelkedbe fúrta magát és szorít már napok óta. Bárkinek hazudhatsz, kivéve a saját lelkedet.

Próbálkozhatsz bármilyen meditációs technikával, amíg el nem engedted ezeket az érzéseket, addig csak idétlen próbálkozás marad minden kísérleted. Akarhatod megérteni a pozitív gondolatok hatását, erejét. Csak nevetséges leszel attól, hogy nem éled meg azt, amit igazán élned kell. A saját utadat kell járnod, nem azt, amit általad okosnak vélt emberek járnak.

A napokban megcsináltam a mensa.hu oldalon található adaptív tesztet, melyen 123 pontos lett az eredményem, de ez sem tett boldoggá. Fogytam további 3 kg-t, de ez sem tett boldoggá. Hiába áltam rá mérlegre minden reggel és láttam, hogy na még egy, és még egy és még egy kiló, semmit nem jelentett. Egyedül éreztem magam és nem érdekelt még az sem, hogy már évek óta arról álmodok, hogy ezzel a számmal kezdődjön a súlyom. Ekkor döbbentem rá arra, hogy valami most nagyon stimmelhet velem. A teszt eredménye alapján az emberek 93%-ánál magasabb az intelligenciám, mégis a kedvenc fotelomba süppedve süllyedek mélyre, ha még lehet ennél is mélyebbre süllyedni.

Hogy lehet, hogy az IQ - nevezzük így: - magas, míg az EQ valahol a béka feneke alatt van. Avagy csak meg kéne erőltetnem kicsit magam és máris más lenne az eredmény? De most még nem. Hagyom, hogy elhatalmasodjon a nihil érzése a lelkemben. Teszem mindezt azért, hogy leérjek a padlóra végre, ahonnan lesz erőm feltápászkodni. Felnyomom magam, először csak ülök egy kicsit, hogy szép lassan fel tudjak állni. Mert így lesz. Felállok. Mindig és minden körülmények között. Már most érzem azt az erőt, ami közeledik felém. De tudni kell várni, türelemmel, amíg ide nem ér. Addig pedig megadom az esélyt arra, hogy elengedjem ezeket az érzéseket és kitisztítsam az agyam mellett a lelkemet is.

Menj hát, Hazug és gyere Te, Igaz!