Mostanában meglehetősen sokszor - hetente legalább háromszor - úgy érzem, hogy minden erő kimegy belőlem bizonyos, kb. 1 - 1,5 órás fizikai erőfeszítést követően, ami annyira jó érzés, hogy ilyet már igazán régen éreztem. Két szempontból is jó: egyrészt, mivel az erőnlétemet nem kis mértékben fejlesztem vele; másrészt pedig, mivel bizonyára felszabadít olyan anyagokat az agyamban is, melyek segítségével a lelki problémákon is könnyebben teszem túl magam.
Bár ez utóbbi megfogalmazás enyhe túlzás. Túltenni magam rajta? Na, az nem ilyen egyszerű. Ahhoz, még kell valami. De azokon a napokon... mindig könnyebbnek tűnik. Olyankor érzem igazán, hogy van értelme élni, és van miért tovább menni az úton, pontosabban, van miért új utat választani.
Szóval az erőnléti és a kardió edzésnél hasznosabb mozgásformát csak egyet ismerek. Az viszont biztos, hogy sokkal nagyobb befogadóképességgel rendelkezem, amióta tudom, hogy képes vagyok megfeszített erővel egy izomra koncentrálni. Vagy amióta képes vagyok "még egyszer" megemelni. A tűrőképességünk határtalan, csak rajtunk múlik, hogy meddig megyünk el.
Ezért a döntés megszületett. Határozott és erős döntés arra, hogy igen is megküzdök a démonokkal és képes vagyok leadni karácsonyig hetente egy kilót úgy, hogy nem is jön vissza. Ott egy kicsit megtartom, majd januárban újraindítom a fogyást addig, amíg el nem érem a célom.
Hogy mire kell odafigyelni? Nem is olyan sok mindenre: csak az étkezésre, a megfelelő tápanyagbevitelre az edzések mellett, és persze arra, hogy az edzések megfelelő üteműek és megfelelő mértékben legyenek terhelőek. Menni fog, tudom!
(Megj.: Mi másra kell még odafigyelni? :) a stresszre, az egyéb rizikófaktorokra... mint pl. csábítás. De akkor is menni fog!)
Bár ez utóbbi megfogalmazás enyhe túlzás. Túltenni magam rajta? Na, az nem ilyen egyszerű. Ahhoz, még kell valami. De azokon a napokon... mindig könnyebbnek tűnik. Olyankor érzem igazán, hogy van értelme élni, és van miért tovább menni az úton, pontosabban, van miért új utat választani.
Szóval az erőnléti és a kardió edzésnél hasznosabb mozgásformát csak egyet ismerek. Az viszont biztos, hogy sokkal nagyobb befogadóképességgel rendelkezem, amióta tudom, hogy képes vagyok megfeszített erővel egy izomra koncentrálni. Vagy amióta képes vagyok "még egyszer" megemelni. A tűrőképességünk határtalan, csak rajtunk múlik, hogy meddig megyünk el.
Ezért a döntés megszületett. Határozott és erős döntés arra, hogy igen is megküzdök a démonokkal és képes vagyok leadni karácsonyig hetente egy kilót úgy, hogy nem is jön vissza. Ott egy kicsit megtartom, majd januárban újraindítom a fogyást addig, amíg el nem érem a célom.
Hogy mire kell odafigyelni? Nem is olyan sok mindenre: csak az étkezésre, a megfelelő tápanyagbevitelre az edzések mellett, és persze arra, hogy az edzések megfelelő üteműek és megfelelő mértékben legyenek terhelőek. Menni fog, tudom!
(Megj.: Mi másra kell még odafigyelni? :) a stresszre, az egyéb rizikófaktorokra... mint pl. csábítás. De akkor is menni fog!)
