Odi egyre többet gondolt a kettőjük régi szép pillanataira, amikor is karácsony reggelén arra ébredt, hogy álmában meglátogatta a pasast, de nem akart ágyba bújni vele, csak egy ölelést szeretett volna tőle. A fickó viszont mindenképpen szerette volna újra nekinyomni őt az ágy támlájának, mire Odi térdben felhúzott lábait Robi csípőjének támasztotta és eltolta őt magától. Majd felállt, és kedves hangon közölte, hogy ezt már nem, majd ránézett a telefonjára és kikereste a telefonkönyvből annak a srácnak a számát, akivel mostanában ismerkedett meg. Inkább találkozna vele. De mielőtt felhívta volna, Robi ott állt előtte, mire Odi megsimította izmos karját és gyengéden annyit mondott, hogy nekem ez így nem megy, majd nyomott egy puszit az arcára. Robi szomorú volt, de gyengéden visszacsókolta és kikísérte a kapun.

Azon a reggelen Odi úgy ébredt, mintha mindezt komolyan meg is tette volna. Úgy érezte, hogy vége van. Nem akar többé szenvedős kapcsolatban vergődni. Végre érezte, hogy mit is akar az élettől. Egyelőre szórakozni, és amikor készen áll rá és ott lesz ideje is, no meg persze az életreszóló társsal is megismerkedik, akkortól kell csak újra komolyan venni az életet. Addig pedig egyszerűen azokat a pillanatokat fogja a fókuszban tartani, amelyek boldoggá teszik őt. Hát, nem erről szól épp a karácsonyi időszak: megtisztulás, elengedés, a boldogság keresése és meglelése, lelki megnyugvás. Eljött ez a pillanat is Odi életében. Ugyan csak a fejében született meg a szakítás, nem is állt szándékában elmondani Robinak, inkább úgy döntött, hogy nem keresi többé, és nem válaszol arra sem, ha ő keresi. Bár ez utóbbira igen csekély esélyt látott, ugyanis az utóbbi időben nagyon ritkán kereste a férfi. Látszólag el volt foglalva amióta utoljára együtt töltöttek egy reggeli pásztorórát. Úgy tűnt, legalább annyira feldúlta az eset, mint Odit. Odi jó néhány napig rosszul volt utána. Hányingere volt, nem tudott enni, és ráadásul nagyon gyenge is volt, ezért állandóan feküdt és sokat aludt. Igazán sokáig tartott neki, mire rájött, hogy valószínűleg nem tudja bevenni a gyomra azt, amit tett. Amit újra megtett, miközben az agya minden porcikája küzdött ellene. De mondják, hogy a szívnek nem lehet parancsolni, így ebben a harcban is a szív győzött. De rá kellett eszmélnie, hogy ezzel csupán azt érte el, hogy önként tűzte ki a szívét egy kopjafára, míg lelkét egy mozsárba tette, majd a saját kezével összetörte azt apró, pici darabokra.

Mekkora szerencse, hogy a lélek nem valami kézzelfogható dolog, amit ne lehetne megragasztani! Így hát, amint a döntés megszületett benne a Robihoz fűződő érzéseinek elengedéséről, máris hozzálátott a lelke megfoltozásához. A folyamat biztosan érdekes lesz, de már az első napon nagy lelkesedéssel vetette bele magát. Újra elkezdte szervezni a következő utazását: nyelvtanulás Olaszországban, és persze nem utolsó sorban egy olasz szerető "beszerzése".

A bajusz téma egyébként egy igazán romantikus és kedves pillanatkép lesz mindkettőjük számára. Történt ugyanis, hogy a közösen elkövetett fellépés alkalmával Odi nagyon jó viszonyba került a szervezőkkel, akik valamilyen oknál fogva nagyon kedvelték Robit is. Persze ezek az okok többé-kevésbé egészen egyszerűek voltak: először is, Robi úgy nézett ki számukra a kackiás bajuszával, kék szemeivel és arcformájával, mint egy igazi magyar férfi, mivel az olasz nők emlékeiben éppen ilyen kép élt arról, hogy milyenek voltak az igazi férfiak 40-50 évvel ezelőtt, tekintve, hogy ez a terület is az osztrák-magyar monarchia része volt.

Másodszor, Robi remek előadása a nagy háborúról és a hagyományőrzés jelentőségéről mélyen meghatotta őket. Nem kevésbé Odit, aki mindig is ahhoz a pillanathoz kötötte a kapcsolatuk elindulását. Számára mindig olyan férfiak jöttek be, akik eszesek voltak és imádták a történelmet. Talán épp azért, mert Odi gyerekként nem rajongott a töriért, és nem is bővítette a tudását az elmúlt években ezen a területen, leszámítva az aktuális nemzetközi kapcsolatok, intézmények történetének laza követését. Végezetül pedig Robi kiállása is hozzájárult ahhoz, hogy éppen őt szerették volna felkérni arra, hogy a konferanszié kisasszony számára a program végén átadja a virágot.

A gond csak az volt, hogy Odinak akkor szóltak erről, amikor már a színpadon volt a csapat. Kérlelték, hogy próbálja meggyőzni Robit, hogy kifejezetten Őt szeretnék, sőt, a konferanszié kisasszony kérése, hogy Ő, éppen Ő adja át neki a virágot. Barbara - így hívták az egyik szervező hölgyet - azt mondta:
- Kérlek, segíts nekünk, bízom benned, számítok rád, hogy meg tudod győzni Mr. Mustache-t, hogy ezt megtegye nekünk!
- Mr. Mustache .... - ismételte meg Odi, mert nagyon meglepődött a becenéven, de még magának sem vallotta be, hogy neki is nagyon tetszett.

Odi tudta, hogy ha nem sikerül elkapnia Robit miután lejöttek a színpadról és mielőtt nekiáll vetkőzni, akkor esélytelen, hogy vállalja, mert nyilván a fellépő ruhája nélkül már nem mutatna olyan jól a színpadon. De mivel megígérte, hogy készít fotókat is a fellépésről, ezért a színpad előtt is helyt kellett állnia, így amikor véget ért az előadásuk, rohant hátra a színpad mögé, hogy még időben elkapja Robit. Távolról kiabált az öltöző sátorba:
- Robi! Robi! Robi! - hangzott egyre hangosabban, miközben Robi már a felső gombjaihoz nyúlt, hogy minél gyorsabban át tudjon öltözni, de meghallotta Odit, aki épp azon igyekezett, hogy a többi fellépőn keresztül vergődve beszélni tudjon Robival.
- Várj még, ne vetkőzz le! - mire a fickó elég érdekes szemeket meresztett, így hát nem volt mit tenni, Odinak be kellett vetnie a titkos fegyverét, a titokzatosságot.
- Tolmácsolnom kell egy kérést feléd. A szervezőknek szüksége van rád még a színpadon. Azt szeretnék, ha Te adnád át a virágot Alessandrának, a konferansziénak. Kitalálod, hogy miért épp téged akarnak? - ekkorra már éppen Robi előtt állt, aki majd egy fejjel magasabb volt nála, így remekül fel tudott rá nézni, miközben Robi még feljebb emelte a fejét gondolkodóba esve a miérten. Nem kellett sokat várni a tippjére:
- A bajuszom miatt? - kérdezte egy mosollyal a bajusza alatt.
- Igen, Mr. Mustache! Tudtam, hogy kitalálod! - egymást nézve mindketten nagyon jót nevettek, és természetesen igent mondott rá.
 

Mostanában Odi sokat meditál. Minden nap meggyújt egy gyertyát, majd lefekszik az ágyába a nap bármely szakaszában, kiválasztja az épp aktuális meditációs zenét és szöveget, majd hozzákezd. Megpróbál megnyugodni, teljesen ellazulni a feje tetejétől a lába ujja hegyéig; megkeresi azt a pontot a testében, ahol a legnyugodtabb, bár ez utóbbi pont megtalálása igazán nagy nehézségnek bizonyult az elmúlt napokban. Tulajdonképpen nem is volt ilyen hely a testében. Kivéve tegnap. Annyira ellazult, hogy a "megbocsátás" meditáció végét már álomba szenderülve töltötte. Vajon van ilyenkor hatása annak, amit hall? Vajon erősebb hatása van, ha már teljesen csak a tudatalattija figyel? Annál biztosan hatásosabb, mint amikor a zene kezdetekor még épp álmodozik és különböző forgatókönyveket próbál el fejben a tudatos gondolkodása és a fantáziája segítségével. Folyton azon jár az agya, hogyan mondja meg az épp aktuális szeretőjének, hogy ez így nem pálya számára, és nem akar a továbbiakban szerető lenni. Kizárólagos partnerként tudja csak elképzelni magát, amit ha Robi nem tud megadni neki, akkor mennie kell. Mégis olyan álomképeket dédelget, amivel fenntartja a szellemi kapcsolatot Robival, és amin folyamatosan lehet rágódni. A rágódás egy igazán izgalmas területe az életének. Korábban a melón rágódott, leginkább azon, hogy kivel mit és hogyan kell megbeszélnie, mit fog mondani a másik, amire neki mi lesz a válasza, és így tovább. Amint feladta a melót, mert a stressz már az agyára ment, illetve leginkább a kapcsolatai mentek rá, mivel vezető szerepet játszott a munkahelyén, amit nem tudott levetkőzni otthon sem. Általában mindig meg akarta mondani, hogy kinek mit kell vagy kellene vagy kellett volna tennie, hogyan kellett volna viselkednie. Csakhogy ezt egy szeretet kapcsolat nehezen viseli ám el. Mindemellett az egészsége is kezdte már nagyon megsínyleni ezt a stresszes életmódot. Bár a számlája egyre inkább jobb állapotba került, az agya, a szíve és a teste egyre rosszabbul volt a sok konfliktus és erőlködés miatt.

A befejezés épp nyáron érte, amikor is Robival is sikerült megismerkednie, épp barátnője, Juci által. Juci ahhoz is segítséget nyújtott neki, hogy Robi tánccsoportjával együtt utazzon el, mint tolmács egy olasz fellépésre, ahol is összejöttek a fickóval. Bár hazatérésük után Odi kissé behisztizett, így pár hónapig nem is találkoztak, eljött a pillanat, amikor véletlenül összefutottak a Tesco-ban. Az a találkozás igazán emlékezetesre sikerült. Hiába Odi korábbi döntése, miszerint nem kell neki a fickó ebben a felállásban, amit ilyen finoman közölt vele egy sms-ben: "Nem kellesz nekem!". Hiába agyának minden ellenkezése, hogy nem lenne szabad újrakezdeni ezt a viszonyt vele, Mikulás ajándékot küldött Odinak egy üzenet formájában. A Tesco-s találkozás után váltottak egy pár üzenetet egymással, amiben bizony egyértelműen incselkedtek egymással, melyek közül az egyik arról szólt, hogy Robi levágta a szép, kackiás bajszát, mire Odi arra kérte, hogy mielőtt újranövesztené, ne felejtsen el jelentkezni nála. Így hát Mikulás üzenete egyértelmű volt mindkettőjük számára:

- Újra megnövesztem a bajszom. - hangzott Robi üzenete.

A fellépés után Juci és Odi együtt sétáltak ki a moziból, a gyerekek is mellettük jöttek, mire kiderült, hogy mindketten ugyanabban a parkolóban tették le a kocsijukat. Együtt sétáltak odaáig, de közben Odi rákérdezett, hogy felmehet-e még hozzájuk délután.

- Szeretettel várunk. - hangzott az őszinte válasz, tudván, hogy a szülinapja miatt kérdezte Odi.
- Köszönöm. - hálás volt Odi azért, hogy ilyen szép meghívást kapott. Néhány hónap telt csupán el azóta, hogy földbe tiporta gyerekkori barátnője lelkét. Akkoriban még azt hitte, hogy talán azok az utolsó beszélgetések, amelyeket folytatnak egymással, de ahogy telt az idő, egyre inkább azt érezte, hogy nem az lesz az utolsó, hiszen ott vannak a gyerekek. Ha egy gyermek szeret, őt nem lehet eldobni csak úgy. Legalábbis Odi képtelen lett volna rá. Nem gondolta viszont, hogy a gyerekek által kerülnek Jucival ismét közelebb egymáshoz. Nem ártott a távolság, a néhány hónapnyi szünet, de már nagyon jól esett az a kevés együtt töltött idő is. Ezért hazafelé menetben végiggondolta, hogy minden van-e otthon, ami a sütibe kell, az egyetlen tortába, amit igazán jól tudott elkészíteni. Bár ez még csak a második alkalom lesz, hogy ilyet készít, de tudta, hogy ezzel nem hibázhat. Ráadásul az elmúlt 21 év alatt soha nem fordult elő, hogy saját készítésű ajándékot adjon a barátjának, ezért ez az alkalom igazán különleges lesz, gondolta.
- Juci értékelni fogja! - hangosan morfondírozott, hogy milyen hatást fog elérni.

Volt egy könyv a polcon, amit Jucinak szánt, de az a könyv nem ajándéknak való. Ilyet nem adhat oda sem szülinapra, sem karácsonyra, mert az olyan lenne, mintha cellulitisz krémet vagy kondibérletet adna valakinek, aki joggal gondolná azt, hogy azért kapja, mert dundibb a kelleténél. Szóval ezt nem adhatja ajándékba. Érezte, hogy többé nem szeretné megbántani, még egy ilyen aprósággal sem, mint ez a könyv. Mégis mondott valamit az előadás közben, ami miatt úgy érezte, hogy át kell adnia neki azokat az információkat, amiket a könyv tartalmaz. Juci odasúgta neki, hogy Robi és közte mi a szitu. Ez először olyan örömmel töltötte a lányt, hogy majd kiugrott a bőréből, de amikor végiggondolta a kérdést, rájött, hogy már ő sem vonzódik olyan nagyon ehhez a fickóhoz. Lehet, hogy ez őrültség, hiszen épp most beszéltek és izgatottság érződött mindkettőjük hangjából, és most néhány perccel később, hogy kezdi átlátni Robi vergődésének eredetét, már nem is annyira vonzó számára ez a férfi. Ilyen az élet.

Ez volt az a kérdés, amit Illéssel meg kellett beszélnie. Illés volt az a férfi az életében, aki megtestesített a férfit, akivel szabadon fantáziálhatott, hiszen sosem lesznek újra együtt, ráadásul Illés megosztotta vele a férfiak gondolkodásának alapjait, segítette megmagyarázni a férfiak cselekedeteit is. Kifejezetten spirituális kapcsolt volt az övék. Hittek egymásban, soha nem játszmáztak egymással és tiszta szeretet vette őket körül, amihez nyilván hozzájárult az is, hogy elég távol laktak egymástól ahhoz, hogy ne vessék magukat meggondolatlanul a másikra. Volt is rá példa, hogy megbeszéltek egy randit, de Odi az utolsó órában visszamondta, mert félt, hogy Illés próbálkozna. Így tiszta tudott maradni a barátságuk, amit az is jelez, hogy ezt is képesek voltak megbeszélni pár héttel később. Az időnek semmi jelentősége nem volt az ő esetükben. Bár előfordult, hogy féltékenyek voltak egymásra, egymás barátjára, barátnőjére, de mindig mindent képesek voltak megbeszélni úgy, ahogyan az valójában történt, ezáltal mindig feldolgozták a kialakult konfliktusokat.

Szóval Odi Illés segítségét kérte újra, hiszen itt a kérdés, hogy most vajon csak az zavarja, hogy könnyen elérhetővé válik számára Robi, nem lesz benne semmi izgalmas már. Vagy az a gond, hogy rájött, Robi továbbra is életben akarja tartani Jucival való kapcsolatát, és vajon mit tesz majd, ha Juci kiadja az útját? Esetleg úgy érzi, hogy nem akar a "maradék" szerepében tetszelegni? Talán neki is el kellene küldenie Robit, még mielőtt Juci megteszi, hogy aztán tiszta lappal indulhassanak, ha majd mindketten akarják, és tényleg egymást akarják. Itt egy lehetőség, amit egy merőben új információ adott számára, de mit kezdjen vele, ha egyáltalán kell bármit is kezdenie ezzel. Lehet, hogy elegendő, ha csak megvárja, hogy mi történik barátnője és szeretője között, aztán lesz még ideje eldönteni, hogy mit akar. És éppen ez utóbbit javasolta Illés is.
- Szórakozz egy kicsit! Élvezd az életet mielőtt még belekezdesz egy komolyabb kapcsolatba! Most van itt a lehetőséged erre, amíg még nem fogod meg annak a férfinak a kezét, akivel le akarnád élni az életed. Tedd meg, amire még vágytál, hogy később ne kelljen arra gondolnod, hogy bárcsak megtetted volna. - fejtegette a véleményét Illés. Odi tudta, hogy igaza van Illésnek, de még nem tudta, hogyan fogja ezt megvalósítani, és leginkább azt nem, hogy kivel, mert még mindig Robi járt a fejében. Pedig vele nem kellene. Nem alkalmas rá. Nem az a típus, akivel mindent ki lehetne próbálni, elvégre gyerekei vannak, az azzal járó minden felelősséggel, és programmal. Nem lehet hozzá csak úgy beállítani egy szál piros kabátban, fekete harisnyában és csizmában! Mást kell kitalálni. Mással kell szórakozni.

A szülinapi torta tényleg nagy sikert aratott Jucinál, még a könnye is kicsordult, annyira meghatódott az ajándékon. Erre a mesés napra pedig az tette fel a pontot, hogy még finom is volt. A fiúk kétszer is vágtak belőle. Odi nagyon örült, hogy újra ott lehetett a barátnőjénél és együtt szórakozhattak, de érezte, hogy Juci még nincs túl teljesen a dolgon, mert párszor meg is említette a kérdést, vagy utalt rá valamilyen formában. Ahogyan tette ezt a fellépés alatt is, amikor is odafordult Odihoz és ezt a kérdést tette fel:

- Hogy lehet, hogy mindig halakkal akadok össze? - gondolva arra, hogy a férje, Robi és a próbálkozó két pasi is halak jegyben született. Odi finoman oldalra nézett és mosolyogva válaszolt:
- Mert az ellentétek vonzák egymást. A halak víz, a Nyilas tűz jegy.
- Pedig nem kell több halak jegyű. - szögezte le Juci.

A téma pedig még délután is folytatódott. Újra felhozta Juci a gondolatot, hogy mégis mit kezdjen most ezekkel a halak pasikkal, mire Odi megnyugtatta, hogy nem mindegyikük egyforma. Azt leszámítva, hogy művészalkatok és kissé érzékenyek, attól még nem egyformák és nem mind megcsalós típus. Majd egy gondolattal zárta le a témát:
- Ha úgy érzed, hogy szeretnéd közelebbről megismerni, tégy lépéseket. Mit veszíthetsz?

Van ez a pasi. Nevezzük Robinak. Nem azért, mert tetszik ez a név, de legalább annyira nem tetszik, mint amennyire az igazi neve. Bár épp most olvastam, hogy mit is jelent a neve: Figyelmes, ötletes, találékony személy, aki odafigyel a részletekre. A technikai dolgok érdeklik. Hagyományőrző alkat. Hogy ez utóbbi kettő hogyan passzol egymáshoz, arról sajnos fogalmam sincs. De tény, hogy van benne némi igazság. Imádja azokat a műszaki ketyeréket, amiket 18 karikával ellátott boltokban lehet kapni, mindemellett a hagyományokat is őrzi, sőt, gyakorolja rendszeresen.
Félretéve a tréfát, tényleg találékony, elég jó fantáziával megáldott személy, aki ha tehetné, csak a hobbijának élne, de ugye pénzre mindenkinek szüksége van, ezért kicsit szokott dolgozni is. Persze a munka mögé remekül lehet rejteni azokat a bizonyos kerülőutakon való járkálást. "Bocs, de két napig nem is jártam otthon, mert nagyon keményen dolgoztam." Hát persze, keményen.

És van ez a nő. Nevezzük Jucinak. Ez a nő, még mindig várja Robit. Sőt, van annyi esze, hogy tudja, hogy mit csinál ilyen kiruccanásokkor, mégsem érdekli. Úgy tesz, mintha neki jó lenne ez a "kapcsolat" így, ahogy van. Becsukja a szemét, vagy élvezi az életet? Ez itt a kérdés. Bár annak nem örülne, ha megtudná, hogy a barátnője is együtt van Robival időnként, mégsem dobja ki a pasit.

Egy reggelen Juci a gyerekekkel készülődött egy előadásra, mindkét fiú a karácsonyi fellépésre készült. Reggel kapkodva készültek el, persze a kisebb igazán aranyos volt most is, mint mindig és mindent úgy csinált, ahogy az anyja mondta. A nagyobb viszont a szokásos lazaságával, mely amúgy megőríti Jucit, nem csinált semmit, mégcsak fel sem kelt, amíg az anyja és a kisebb el nem hagyták a terepet. De legalább Jucit nem ingerelte tovább a tunyasága, és már úton is voltak a moziba, azaz a fellépés helyszínére. Kicsit késésben voltak, mint mindig, de ez sosem zavarta Jucit. Egyszer úgyis odaérnek, az élet nem rohan el.

Barátnője csak az előadás kezdete előtt érkezett, mert a jegyek Jucinál voltak, és nem akarta kockáztatni, hogy ne jusson be a moziba. Bár nem volt sok kedve felöltözni és kifesteni magát, de sosem mozdult ki egy kis alapozó, púder nélkül otthonról. Mivel egyedül él, annyi idő jut magára, amennyit csak akar, így reggel még hajat mosott, még azt is meg tudta várni, hogy egy kicsit száradjon. Sőt, volt ideje leülni a blogja elé, hogy pár sort írjon a nagyvilág számára. Ez esetben fantáziált. Végre nem a valóságot írta meg. Volt bátorsága a fantáziáit papírra vetni. De ahogy közeledett a fellépés időpontja, folyton az órát kezdte figyelni a gépen, ezért fél órával indulás előtt összeszedte minden erejét, és hiába minden kísértés a fantáziálás folytatására, visszatért az életben.

A fellépés éppen olyan volt, mint eddig minden évben. Szinte semmi nem változott. Lányok - főleg lányok, fiúkból csupán néhány jelent meg a színpadon - ugraburgáltak mindenféle koreográfiára. Persze Odi imádja a zenét, akár hallgatni is, csak azt a kis várakozást utálja, amíg nem kezdődik el, mert olyankor beszélgetni kell Juci szüleivel, akik nem igazán szívlelik, amióta megtudták, hogy ő is lefeküdt Robival. Persze, mondhatná, hogy mi közük hozzá, de mivel egy érzékeny típus, nem képes ilyen könnyen túllépni rajta. Ezért hát kedvesen elcseverész velük, amíg úgy nem érzi, hogy na most már nincs mit mondani, és kibúvót keresve a WC-be menekül, ahol megszólal a telefonja. Robi az.

- Szia Hiszti! - szólítja meg kedveskedve. Illetve a megszólítás nem is olyan kedves, de köztük ez már rendben van, mert Odi igen is szokott hisztizni. Legalább is nem rejti véka alá az érzéseit, és ezt Robi hisztinek nevezi.
- Szia Szívarcú! - ez pedig Robi beceneve, melynek saját története van. Röviden annyi, hogy volt egy pillanat, amikor Odi egészen közelről ránézett Robira és meglátta az arcán azt a szív alakot, amelyet eddig senki más nem látott.
- Látni szeretnélek, hiányzol - hadarta a fickó, pedig tudta, hogy most nem alkalmas, hiszen éppen együtt vannak a "barátnők" az életében. Nem volt szándékos tőle, hogy éppen ilyenkor fejezte ki hiányérzetét, de az időzítéshez sosem értett.
- Tudod, hogy most nem megy, mert Juciékkal vagyok. Épp most ecseteltem a nagyszülőknek, hogy milyed édesek az unokáik. Jajj, nagyon fárasztó jópofizni! - Odi tényleg úgy érezte, hogy nem sokáig birja már szó nélkül nézni, ahogy mindketten egyet édesgetnek.
- Oh, tényleg, de kár, pedig most aztán úgy .... ! - hangzott egy hamiskás válasz.
- Ne folytasd, mert mindjárt itt hagyok mindent! - bár Odi tudta, hogy nem gondolja komolyan sem ő, sem Robi. A fickó viszont túl komolyan vette Odi megszólalását, és sietve jelezte, hogy le kell tennie a telefont, mert nála is ott vannak a gyerekek, és most egyébként sem jó. Odi csak mosolygott magában, hogy mégis milyen félős szeretőt fogott ki, aki először kimondja, hogy mit akar, majd a saját gondolatától is megijedve elrohan, bebújik egy oduba és onnan figyel, hogy akkor most mi fog történni, és inkább keres egy újabb szórakozást ahelyett, hogy élvezné azt, amije már megvan.